A borvidék története
A Budapestet határoló Etyek-budai borvidék mintegy 5632 hektáron terül el. Etyek a fővárostól 30 km-re, a már Fejér megye északkeleti peremén elhelyezkedő Etyeki-dombságban található. A dombság szeles, de bőséges napsütéssel megáldott fennsíkjain, egyedi ökológiai adottságok között, mészkú alapú, mélyrétegű barna erdőtalajon jó savszerkezetű boralapanyag terem.
"Etyek, Budapest szőlőskertje" - a környékén már a római korban foglalkoztak szőlőműveléssel. A budai hegyek bortermeléséről a 13. századi oklevelekben is olvashatunk, a már ekkor virágzó szőlőtermesztés, a környékén élő emberek megélhetésének fő forrásává vált.
Hiteles adatok szerint, IV. László király krónikása tudósít arról, hogy Margittal, III. Béla második feleségével, 1186-ban egy Aynard nevű lovag, a későbbi zsámbéki földesúr, akinek családja Champagne-ból származik, is Magyarországra érkezett. A király szívesen fogadta felesége kíséretét és vendégszeretét gazdag birtok adományokkal juttatta kifejezésre.
A szőlőtermesztés ma ismert hagyományait az 1700-as évek elejére vezethetjük vissza, amikor a törökök kiűzése után német szőlőművelőket telepítettek a községbe, akik néhány évtized alatt felvirágoztatták a helyi szőlőkultúrát . A német betelepítések élén a Magyar Királyi Kamara, az egyházi és világi birtokosok álltak. Fejér megyében a Hochburg, az Esterházy csalág tagjai valamint a jezsuiták telepítettek elsősorban katolikus németeket birtokaikra.
A borvidék adottságait, legtöbben Champagne-hoz hasonlítják, amire Törley József is felfigyelt, és az itteni szőlőkre alapozva tette világhíressé pezsgőüzemét.
József főhercegnek az Etyek közelében található alcsútdobozi birtokain, az ezekhez tartozó göbölbusztai területeken és az itt található borospincében - jelenleg az Etyeki Kúria tulajdona - is etyeki földművesek dolgoztak.
Napjainkra az 1000 borpincéből már csak 120 működik, két helyen is védett pincesort alkotva.
